Gyakran és hirtelen változnának a hangulataim.. mit tagadjam? Így van.. Íme egy mese, mi tán való, vagy csak kitaláció mint a faló :P

Fényképészhez készülődik négy személy.  a fényképész azonkívűl hogy lekapja és megörökíti az embereket, szeret tudni róluk valamit, majd egy képet elkér és az emlékeivel együtt elrakja magának. Az első hölgy, kedves lény, csupa szeretet, csupa báj, na persze mindez csak olyan visszafogott nőiességbe zárva, viszont csacsogni azt tud. Kezeivel ide-oda kalimpál, kissé talán esetlennek is tűnhet. Nagy tehettsége van a művészetek terén és alkot is mindenben amihez hozzáfér és nem kell hozzá sok anyag. Szíve, ahogy meséli foglalt és mivel egy életre választ, hiába bármi is történik, ez már így is marad. Szemérmesen lesüti szemeit és sóhajával együtt hagyja el a mosolyával teletöltött teret. A második szinte berobban az ajtón, édeskés, szegfűszeges füst lengi körül. Egy lágy mozdulattal és tele kihívással szemében, mit a fényképészre függeszt, nyomja el a csikket. Csípőjét ringatva lép közelebb forró csókot lehel a kikerekedett szemű férfi homlokára, majd egy kérdésre áradozni kezd a római kultúra és a kurtizánok idejéről. Néha gyöngyöző kacaj töri meg a mesét, miközben keze egyre haját igazgatja, hogy minél előnyösebben álljon. Mikor kifelé indul, hirtelen megfordul, kígyózó macskamozgással a még mindig csak pislogni tudó férfi elé lép, lehajolva égető csókkal köszön el, átadva helyét egy szomorú arcú leányzónak. Alig lehet valamit is kihúzni belőle, mert mindere az a válasz hogy ugyan mi értelme van és leginkább már meg kéne halnia. Senki nem szereti, haza akarna már menni egy másik világba, hol biztosan sokkal jobb minden. Könyekkel szemében hagyja el a termet. Kissé késve érkezik az utolsó vendég és halk hangján mesélni kezd a középkor csodáiról, de úgy hogy szinte megelevenedik a múlt a fényképész előtt. Majd sokáig hallgat, elmereng a semmiben, levegőt is elfelejt venni, csak egy fél perc után szívja be sípolva tüdeje az éltető léget. Mosolyogva hagyja maga mögött a csodálkozva fejét csóváló egyént, ki előhívva a négy képet, csak még jobban elámul..