Örömfeletti nevetés cseng végig az elhagyott folyosón, minek végében egy hatalmas barna ajtóra felfüggesztett tábla hirdeti, hogy a tulajdonság labor rejtezik mögötte. Polcok ezrei, szekrények százai sorakoznak a hatalmas teremben, középen egy jól megteremtett asztal terpeszkedik és viseli hátán a megannyi kis üvegcse súlyát. Eme asztal előtt áll vigyorogva egy hosszú, kék hajú lány, apró piros szemei tűzben égnek, kicsiny kék szája nevetésre görbül, míg két kezében különböző fiolák várják, hogy kiontsák tartalmukat az üstbe miből mindenféle színű fellegek csapnak fel. A lány hangosan nevetve mondja hogy mit rakott eddig az üstbe.
- Egy csipetnyi őrület, mert az sosem árt, hozzá ugyanennyi zsenialitás, mert mért ne?! Alapnak az átlag emberi tulajdonság halmaz... megvan!! Cseppnyi démonvér...
Szeme gonoszul megcsillan és óvatosan cseppent a keverékbe a zöldes fortyogó folyadékból, majd arca sugárzó lesz és fényes, mikor egy átlátszó lével teli, világító üvegcséhez nyúl.
- Angyalvér is kell bele... na erre kíváncsi leszek!!
Hangzik fel újra az a csilingelő kacagás, majd lopva körbenéz, hogy nem hallotta-e meg valaki? Ide-oda repdes, lábai alig érik a talajt és még vagy három üveget hoz magával.
- Juuuj tehetség.. ez az, ebből egy kiskanálnyi, majd hozzá a merészségből egy jó nagy adag, őszinte gondolatok... mi van még itt?
Les körbe és lábújhegyre állva nézegeti az előtte sorakozó tulajdonságokat. Újabb hat üvegcse teteje kerül le és szóródik tartalma, színes csíkot húzva maguk után.
- Ösztönök, ötletek, macskaság, jaaa.. makacsság kell.. ez van, megy mind a kettő... villámló düh... upsz ez nem kellett volna, na most már mindegy. És még ez mert ez tetszik..
Szemeit erőltetve próbálja kifürkészni a kopott írást, de úgy látszik túl sokszor használták ezt az üveget, így képtelen kiböngészni nagyapja írását. Viszont a benne pörgő forgó szellemköd nagyon megnyerte tetszését, állandóan változó formájával és színével, így megvonva vállát tekeri le a zárókupakot és önt egy keveset a már majdnem kész alkotásba. hatalmas csillámokkal teleszórt kitörés kíséri a mozdulatot, mit a kotnyeles lány újra meg újra látni akar, így állandóan csak önt és önt, már az üveg is csak félig van, mikor nyikorogva nyílik az ajtó és egy feketébe forduló ugyancsak kékes hajú öreg lép be. szeme tágra nyílik és egy szempillantás alatt a lány mellett terem, hogy kikapva kezéből az üveget zárja vissza.
- Mit tettél édes unokám, ha ennyi szeretet raksz egy lénybe, egy lélek se fogja vállalni, hisz.. áh mit magyarázok én itt neked.. Eridj anyádhoz, már hív.
kitessékeli a nevető lányt, majd sóhajtva az üst fölé hajol, hogy megnézze mit alkotott ez a beszabadult kis hurrikán. Mosolyogva csóválja fejét, majd megvonja vállát.
- Lássuk kinek kell? Igaz az önbizalom kimaradt belőle és a józan észnek mintha csak csíráját látnám.... mi ez? mi ez?
Kever bele meghökkenve, mikor egy apró csilingelő szellemszárny folyik át ujjai között..
- Na neem.. ezt gyorsan kinövi majd, még hogy lila szemekkel szülessen, sajnos a hatása már megmarad... Ez az teszünk bele naivitást és észre sem fogja venni az eredményt mit nézése okoz.
Egy nagyobb üvegbe tölti az üst tartalmát és fejét még mindig ingatva lépked ki a folyosóra, hogy a szomszédos terembe egyszerűen csak lerakja egy asztalra még csak nem is a várakozó többi tulajdonság üveg közé, hisz úgy is onnan választanak a lelkek maguknak leszületendő testükbe.

siető lélek ront be a tulajdonságok közé és közben magában motyog
- Azt mondták még van másfél hónap, hát mi ez a nagy sietség? Hét és fél hónap, mit pakolászik ez az anya sittet? A gyerek meg siet.. kész a test, születik és nincs még tulajdonságüvegem.. állandó ez a rohanás, pedig még csak pár.. ehh mindegy.. sietek.. ez jó lesz.
Felkapja az egyetlen üveget mi rendesen a polcokon várja sorsát és csak úgy oda lett rakva az asztalra és már viszi is magával, hogy elkezdődjön az általa kiválasztott helyzetbe való bele születés. Csak akkor jön rá, hogy mit vett el, mikor már késő.

A gyerek nem sír fel, nem nyögdécsel, hatalmas barna haja alól kissé gondterhelten pislant fel lila szemeivel... megszülettem

Na most volna kedvem táncolni ^^