...

Hes  2008.01.18. 10:51

Égő fátyol kék övén ringatózik a tenger

Szálló ige repkedő vérvörös szárnya festi át a mát a holnapba, hogy újult erővel nézzek szembe azokkal a tényekkel, mik megváltoztathatatlanok.Nem tudom hol vagyok  s mikor, csak azt hogy itt, most az életem egy olyan ösvényre terelődik hol a holnap táncot lejt a tegnappal. Kacskaringós utak csatlakoznak egymásba hol a kereszteződésben boldog arcok várnak. Még húz a multam, de már hív a jövőm. Azt hiszem a legtöbb mit tehetek hogy az úgynevezett véletlenre bízom magam és mint régi értékek ezüst zenélő ládikája, hagyom hogy az történjen aminek történnie kell. Nem döntök, nem kapkodok el semmit, csak csendes, szemlélődő mosollyal arcomon várom, hogy szárnyaimat megszárítsa az őszinte és soha nem birtokló szeretet, hogy újra az égbe emelhessenek. Türelem a szó minek értelmét sokáig homály fedte, de belátom a kincshez mire most megértem és szükségem van csak az vezethet el ha szemem előtt hagyom kibontakozni a világ minden csodáját anélkül hogy akár csak pillantásom égő tüzével is sürgetném. Eljött az idő hogy rám találjon és ne én keressem Őt reménytelen szerelemmel.