Hogy miért kell mindennek elkezdődnie? Pedig milyen szép lenne ha minden csak úgy zumm bele módszerrel folytatódna, mintha mi sem történt voln a tyúk ólban..

Na de ha már nem pedig mégis.. akkor csak úgy egyszerűen zumm bele  

Itt ülök a semmi szélén

A mindenbe lógatom lábam

Táncolok egy penge élén

S keresem leesett állam

A végtelenbe dobom szárnyam

Mi tegnap vissza érkezik

De holnap mégsem tudtam repülni

Mert a madaram éhezik

Pusztán táncol most a napfény

S olvad a hó Tahitin

Bárcsak én is ott lehetnék

Ahol nem benn hanem kinn

--------------------------------------------------------------------------------

Pár sor rólam, mert miért ne.. hátha valakit érdekel 

Láttál már angyalt szeretni? hát akkor tudod milyen vagyok olyankor..
Láttál már démont imádni? Hát akkor tudod milyen lehet  mikor azt teszem...
Láttál már pillangót repülni, na én úgy futok...
vagy macskát hízelegni, olyat is tudok..
makacs vagyok mint egy öszvér és állhatatos mint egy begyó, diliházba is akartak már csukni, bár sztem merő véletlenből, mert nem tudták hogy csak rontanék az ottani helyzeten. hiszek az angyalokban és abban hogy az élet nem siralomvölgybeli  puszta agonizáció. Életöröm, idegbaj és hiszti, törődés, aggodalom, kíváncsiság, .. olyan szavak mik akár rám is vonatkozhatnak . Szerintem minden ember gyönyörű, mint a vámpíroknak, kik szerint azért mert bennük csillog a halandóság csodája. tévednek és szeretnek, néha egyszerre. Nem tudok útálni sem gyűlőlni, ez valahog ykimaradt a programomból és egyébként is szerintem valamit nagyon elnéztek, mikor engem csináltak. Nem hasonlítok senkire, se érzésekben se gondolkodás módban, mégis pont olyan vagyok mint bámelyik őrült ebben a világban. Saját agyszüleményeim közt élem csodálatosan boldog.. (bár csak mostanában)  életem és nem hiszem hogy bármi is kimozdíthat ebből. hiszek mindenben, mi másoknak lehetetlen és csak azért nem próbálok meg repülni mert ha megbotlom és lezuhanok az másoknak fájna én pedig ha tőlem telik senkinek nem akarok fájdalmat okozni, bár néha megteszem, pedig isttenuccse próbálkozom megértetni mindenkivel, hogy nem kell félni a jövőtől és állandóan hátrafele nézve élni. Vajh tényleg olyan furcsa vagyok? Lehet.. minden lehetséges, néha én is úgy érzem, hogy nem itt kéne lennem, báár ha belegondolok.. és most azt teszem, lehet hogy pont emiatt vagyok itt, hogy színt vigyek pár ember kis szürke életébe. Mikor találkozom valakivel, valami megváltozik az életében, hisz megismer valakit akit eddig nem mert, de ez ugyebár alap lenne, mégis ha évek múltán visszanézek úgy érzem hogy hasznos tagja vagyok  a hesperidáknak. Hes vagyok, nem nő, nem férfi, nem ember. Nagyképűség lenne, vagy önbecsmérlés? Ki tudja ismerőseim szeretnek, néha túlságosan is.. sajnálom nem vagyok energia mező, amit akkor lehet lecsapolni mikor kinek jól esik.. Ööö ez most hogy is jön ide? O.o Ja igen az elmúlt napok emlékei hozakodnak fel a felszínre. Írok egy mesét..
Volt egy ember, ki más lehet mi akar lenni és szerintem más is lesz mint amit szeretne, de a lényeg hogy megismertem, megszerettem, mint minden embert.. (tessék a szeretet jó helyre pakolászni, nem szerelemről beszélek) aztán rájött hogy én adok az energiáimból és ez túlságosan is megtetszett neki, majd mikor azt mondtam elég és nekem is kell hogy hagyjon valamit, akkor jött a szokásos emberi szokás és lelépett.. "Ó én szegény ne találkozzunk többet mert fáj látnom hogy boldog vagy és nem velem" Vagy valami ilyesmi volt asszem.. Most komolyan ez lenne  amegoldás. Furcsa dolgok történnek mostanság a világomban. Egy biztos kapocs egy lehetséges szerelemmel szemben? Ez most tényleg így műxik.. uhh le vagyok maradva az értékrendben.  Mit is akartam ebből kihozni?... na mindegy a lényeg hogy mindig okozok meglepetést, sosem lehet kiismerni.. talán csak én ismerem magam, de annyira korlátolt ez a fizikai agy, hogy még elmesélni se tudom másnak, pedig mennyivel egyszerűbb lenne az élet.. bár akkor lehet unalmasabb is. Őszinte vagyok a végtelenségig, mi nem mindig szokott tetszeni egyeseknek.. Nem félek semmitől, még a semmitől sem. Két rossz szokásom van és azok pediglen a dohányzás, mi kézen fogva jár azzal hogy túl közel engedem, sőt vonzom magamhoz aembereket, vagy lehet hoyg ez nem is rossz? Ez olyan jól néz ki itt, mivel ha ezt így kijelentem akkor a fél emberiség  hátralép egy lépést hogy márpedig őt aztán nem, míg ha nem írom le olyan vagyok mint egy légypapír. Na jó annyira azért talán nem vagoyk büdös és sárga.. Majd még jelentkezem, kedves vagy épp kedvetlen olvasó.. jó úgy írni hogy nem tudom ki olvassa el és lehet hogy senki nem lesz az
^^